Vállalkozások folyamatos, biztonságos működése, működtetése során a racionalitás jegyében, a könnyebb és eredményesebb feladatellátás érdekében változások végrehajtására van szükség. Ezek sok esetben új, egyedi megoldásokat kívánnak és olyan szereplőket, akik nyitottak az „új ötletekre” és képesek azok megvalósítására.

Folyamatosan meg kell teremteni mindazokat a feltételeket, hogy a tényezők, amelyek egy társaság működésére, működtetésére hatást gyakorolnak egyre jobbá váljanak és tényleges alkalmazásuk is megtörténjen.

Ez a feladat hatalmas felelősséget és egyben terhet ró a vállalkozásokra, annak vezetésére, hiszen mind a szervezet működésének folyamatos biztosítása, a vezetői elvárásoknak való megfelelés kulcsa lehet, hogy mennyire rugalmasan, felkészülten reagálnak az érintettek a technikai-technológiai, a humán, és jogszabályi háttér változásaira, képesek-e azokat megfelelően, társaságuk javára kezelni.

A változás gyakran a veszteség érzetét kelti, és időbe telik, míg megemésztik a dolgot. Nem szabad alábecsülni annak fontosságát, hogy információt nyújtsunk a változás vagy változtatást generáló problémákról, és időt hagyjunk az embereknek arra, hogy megbarátkozzanak a változtatás gondolatával.

Gyakran találkozunk azzal a problémával, hogy a régi, megszokott, túlzottan bürokratikus, többszintű és széttagolt, részérdekekkel megosztott, befelé forduló, kockázatokat kerülő, lassú döntéshozatal által jellemezhető 20. századi szervezeti modellek már nem fenntarthatóak a gyorsan és szinte folyamatosan változó, azonnali beavatkozásokat, változtatást igénylő problémákat felvonultató világunkban.

A változáskezelésnek egyik legfontosabb eleme, hogy a változásban érintettek megértsék a változás célját és támogassák azt. Sikertelenségre van ítélve az a változás, ahol nem veszik figyelembe az emberi tényezőt és nem kezelik együtt a változással, és a változás által okozott kockázattal. A sikeres változás végrehajtásához szükség van a vállalkozás teljes állományának (felső és középvezetők és végrehajtó állomány) támogatására és segítő hozzáállására.

Talán ide illik leginkább egy ismeretlen szerző bölcs mondása, hogy “Amikor a változás szelei fújnak, a kétkedők falakat húznak föl, az optimisták pedig vitorlákat.”

E témának másik – nem lényegtelen – eleme a változásokkal együtt járó kockázatok elemzése és kezelése.

A kockázatelemzés a lehetséges kockázatok azonosítása, csoportosítása és értékelése a figyelemmel kísért üzemeltetési folyamattal kapcsolatban. E résztevékenység során a kockázatok bekövetkezési valószínűségét, okozott hatását, illetve a kockázat bekövetkeztének elkerülésére, illetve hatásának csökkentésére szolgáló intézkedéseket vizsgálják.

Az elemzés a lehetséges kockázatcsökkentő intézkedések kidolgozásával zárul, amely átvezet a kockázatkezeléshez. Mivel bizonyos kockázatok bekövetkezési valószínűsége már a kockázatkezelés időtartama alatt is folyamatosan változhat – jó esetben csökken, kedvezőtlen változásokkor nő –, ezért előáll a rendszeres kockázatelemzések szükségessége.

A kockázat értékelése alapvetően a fent említett, különféle tényezők kvalitatív minősítésére alapul, amely a tapasztalatokra és a rendelkezésre álló információkra támaszkodó megítélést eredményez.

A kockázatelemzés célja megállapítani az egyes rendszerek kockázatának mértékét, feladata pedig meghatározni az ellenőrzések gyakoriságát. A magas kockázatú rendszereket gyakrabban kell ellenőrizni.

Az ellenőrzések tekintetében magas prioritású rendszerek beazonosításához nemcsak a kockázatértékelést kell figyelembe venni, hanem más lehetséges tényezők hatását is értékelni kell.

A kockázatelemzés során több olyan tényező került meghatározásra, amely hatással van a rendszer működésére. Minden egyes tényezőre vonatkozóan értékelést kell elvégezni és meg kell határozni az egyes kockázati tényezők rendszerekre gyakorolt hatását.

A teljesség igénye nélkül lássunk néhány olyan példát, melyeknek kockázata, illetve a kockázatelemzés eredménye jelentősen befolyásolhatja a biztonságos, alacsony kockázatú, jó esetben a kockázatoktól mentes működést:

1. Változás a rendszer működésében.
2. Átszervezés.
3. A rendszer összetettsége.
4. Kölcsönhatás más rendszerekkel.
5. A termék vagy szolgáltatás előállításának költségszintje.
6. Jogszabályi környezet.
7. Külső, illetve harmadik fél által gyakorolt befolyás a rendszer működésére.
8. Munkatársak tapasztalata és képzettsége. 

A kockázatelemzés a kis lépések tudománya!

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

“Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! … Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!”

Tisztelt leendő Megrendelőnk!

Nézd el nekünk ajánlatunk e rendhagyó befejezését, és tedd próbára a “kis lépések művészetében”, a kockázatelemzésben szerzett tudásunkat, tapasztalatunkat.